Kiderült, hogy mekkorát üt a stroke!
Amint lehetett az budapesti István kórházba siettünk, hogy érdeklődjünk édesapám állapota felől. A "G" épület neurológiai osztályára irányítottak. Az egész objektum (Szent István kórház) egy katonai laktanyára emlékeztet 100 évvel ezelőttről.
Elég lehangolóak kívülről az épületek, ami nem hozza meg az életkedvét és egyúttal a bizodalmát sem az embernek. A "G" épületbe belépve ez csak fokozódott. Mindenhol hiányzó burkolat darabok, hiányos vakolat és kosz tárult a szemünk elé.
(ezt a lámpát sem takarították mostanában)
Az osztályon senkit sem találunk a személyzet részéről. Nyitott ajtóval sorakoznak a kórtermek. Szombati nap van. Valószínűleg ilyenkor nem illik betegnek lenni, mert az orvosoknak és ápolóknak is pihenni kell valamikor. Keresgélünk kórteremről-kórteremre, hogy hol van a szerettünk. Megtaláltuk és jól meg is ijedtünk a látványtól, pedig ekkor még nem is beszéltünk senkivel az osztályon.
Édesapám eszméletlen állapotban. Infúzió bekötve, orrszonda levezetve és rögzítve a fején, tapacsok a mellkasán és egy gép mutatja az éppen aktuális szívműködést. Elég rémisztő látvány.
Előkerült egy orvos, aki érezhetően töri a magyart. Ő csak ügyeletes, mert hétvégén az osztály vezető orvos (aki előző nap felvette betegként édesapámat) nem dolgozik. Meggyötört külsejű, valószínűleg egész éjszaka ügyeletben volt. Elmondja, hogy édesapám nagyon súlyos állapotban van. A Szent Imre kórházban nyaki ütőér elzáródást diagnosztizáltak előző nap, amit annak ellenére nem kezeltek vénán keresztüli vérrögoldással, hogy időben kórházba került. Az érelzáródás által a jobb agyféltekéjének 2/3 része elhalt, bal oldala lebénult. Ezen kívül szívritmus zavar áll fenn, a vérnyomását próbálják kordában tartani, illetve korábbi alkohol fogyasztásai miatt májkárosodást és alkohol elvonási tünetetek diagnosztizáltak.
Esély a túlélésre:
tájékoztattak, hogy ilyen állapotú beteg 90 % -os valószínűséggel 10 napon belül meghal. Ha szebben akarok fogalmazni, akkor 10 % az esély, hogy túléli a 10. napot. A hír hallatán majdnem ott rogytunk össze a betegágy mellett édesanyámmal és feleségemmel. Idő közben előkerült egy kedves ápoló hölgy is, akitől kérdeztük, hogy miként tudunk hozzájárulni a beteg kezeléséhez. Pelenkát, popsi törlő kenőcsöt, babakendőt és felfekvés elleni krémet ( Medifleur ) írt fel, hogy ezekre szükség lehet. Párommal azonnal intéztük is ezek beszerzését és vittük vissza a kórházba.
