A mai nap célja, hogy kiderítsem, mit, mikor, hogyan és miért csináltak a kórházban amikor beszállították apámat.

Az információnál egy hátsó épületbe irányítanak, ami a dokumentum kezelő. Már azon is csodálkozom, hogy erre egy épületet tartanak fenn. Minden esetre dicséretes. Amerre járok, mindenhol rendet és tisztaságot tapasztalok, jó ilyet látni.

Túl korán érkeztem. A dokumentum kezelő 10 kor nyit, várakozni kell. Beszéd hang szűrődik ki. Éppen arról egyeztet két hölgy, hogy kinek és mit kellene másképp csinálnia, mert ez így nem állapot. Van itt is gond - úgy hallom.

Nyitáskor belépek, és következő párbeszéd hangzik el:

Én: Jó napot! Édesapám *** nevű beteg egészségügyi dokumentációját szeretném kikérni.

Egyik hölgy: Itt van még a kórházban?
Én: Nem, *** napon szállították ide, és aztán tovább is küldték a Szent István kórházba.

Eh: Akkor a dokumentáció a Szent István kórházban van.

Én: Az jó, mert ott azt mondták, hogy az Önök dokumentumaihoz nem férnek hozzá.
Eh: Az nem lehet, mert nyilván csak úgy tudják a fogadó kórházban kezelni, ha az indító kórház a korábbi dokumentumokat megküldi (logikus).

Én: Értem én, viszont nekem a Szent Istvánban ezt mondták, és nem kívánok ide-oda rohangálni a városban, hogy eldöntsék hol is van a dokumentum. Kérem hívják fel őket és beszéljék meg telefonon, hogy kinél van az irat.

Másik hölgy: Ez nem lehetséges. Ők ilyen ügyben nem intézkedhetnek.

Eh: (közben gépen kikereste az információkat) Tényleg itt volt a beteg, viszont nem adhatnak ki iratot csak a betegnek. Személyiségi jogok, stb...

Én: (kezdtem egy kicsit ingerült lenni) Marha jó! Akkor majd az öntudatlan, bénult, halálán lévő beteget ideküldöm, hogy kikérje a dokumentumait.

Eh: Honnan kellene tudnunk, hogy öntudatlan?

Én: Kérem nézze meg a gépben, hogy milyen állapotban jött be, majd vitték tovább és látható lesz az állapota. Gondolja, hogy azóta felkelt és jár?

Eh: Nem vagyunk orvosok, honnan tudjuk, ez nem a mi kompetenciánk megállapítani.
Mh: Amúgy meg kérem, hogy ne beszéljen velünk ilyen ingerülten!
Én: Még nem láttak engem ingerültnek, egyelőre még normálisak beszélek (igaz némileg emelt hangon, de nem kiabálva!). Mi az, hogy nem adják a dokumentációt, amikor látható a gépben, hogy cselekvőképtelen, és a nevünk, lakcímünk egyezik?

Mh: Hozzon meghatalmazást, úgy ki tudjuk adni.

Én: Na ne nevettessen! Most beszéltük meg, hogy cselekvőképtelen. Gondolja, hogy aláírni tud?
Mh: Akkor sajnos nem tudunk segíteni.

Én: Kérem, kicsit gondoljanak bele a helyzetbe! Adott egy személy, aki élet-halál között van. A családja ez esetben meghatalmazás nélkül nem tud az iratokhoz hozzáférni.
Eh: Igen, így van, ez a törvény.
Mh: Mindjárt felhívom a jogi osztály, hogy ilyenkor mi a helyzet.

Eh: Ilyennel még nem találkoztunk.
Néhány perc múlva megjelenik az ügyvéd. Látszik, hogy fiatal, lehet, hogy csak gyakornok, mindegy is...

Ügyvéd: Ha a Szent István kórház leigazolja, hogy ez a beteg állapota, akkor szerintem kiadható a dokumentum.
Én: Gondolja, hogy néhány nap alatt magához tért egy ilyen állapotból?
Üv: Nem tudom, nem az én hatásköröm ezt megítélni

Én: Nagyon, jó. Rohangálhatok ismét a kórházak között, hogy hozzáférjek apám dokumentációjához.

Üv: Sajnos ez a törvény.
Eh: A kérvényt az egészségügyi dokumentációra be tudja adni igazolás nélkül is. Csak akkorra kell az "ambuláns lap", amikor már megvan a kivonat és jön érte. Persze fizetni kell 2-3 ezer forintot és 10-14 nap mire megvan, illetve arra kell számítani, hogy fénymásolat, ami által előfordulhat, hogy nem minden része olvasható jól.
Én: Szuper. Akkor indítsuk el, és majd hozom az ambuláns lapot.

Megtörtént a kérelem kitöltése és megígérték, hogy telefonon értesítenek, amint megvan az irat.

Micsoda bürokrácia. Látható , hogy megint olyan emberek alkottak törvényt, akiknek nincs semmilyen tapasztalatuk ezen a téren.

Jó kis kör volt. Alig várom, hogy kézhez kapjam az iratokat.

Vissza a Szent László kórházba... apum állapota változatlan.

Következő nap ->