Mégiscsak van remény.
Reggeli órákban tüdőröntgen és egyéb vizsgálatok következnek.
Jók lettek az eredmények és úgy tűnik, hogy a tüdőgyulladást még az elején sikerült elkapni és hatottak az antibiotikumok. Enyhe hőemelkedése még mindig van, de talán ez legyen a legnagyobb bajunk.
Ugyanakkor továbbra is szürcsög és nehezen veszi a levegőt. Hiába kenjük a száját kívül-belül glycerines szerekkel, csak új burjándzik a sárgás nyálkás lepedék mindenhol. Fülpiszkálóval és zsebkendővel igyekszünk ezeket fizikálisan eltávolítani. Nehéz küzdelem, mert eléggé rá vannak tapadva apám szerveire a kis mocskok.
Estére elég szarul néz ki az öreg. Nem hiába... ahogy mondták az első 10 nap nagyon kritikus, szinte biztos a halál, és mi már a 9. napnál vagyunk. Lüktet a szíve, ami néha kihagy. Korábbról van neki szívritmus zavara is, ami most szintén nem túl szerencsés. Az ápolokkal együtt meg is ijedünk 1-2 perce, mert a véroxigén szintje nagyon leeseik ( azt mondják 90-es érték alatt van baj). 85-90-es értékek közötti számokat látunk a kijelzőn pirossal világítani, miközben sípol a műszer. Már majdnem rohannak az ápolók az újraélesztési eszközökért, amikor visszaáll az érték 90 fölé. Elég rémisztő ezt így látni és átélni. Ma sem fekszem le nyugodtan.
