Egy nap a kísértet "városban"
Vasárnap van. Igyekszünk a kórházba, amint lehet. Körülbelül olyan az objektum, mint egy elhagyatott kísértetváros. Mozgás nem nagyon van, személyzet alig található bármerre is megy az ember. Édesapám ma sem néz ki jobban, mint tegnap, mit is várhatnánk...
Mélyen lélegzik, hallani ahogy küzdelem neki minden egyes pillanat. Az osztályon ismét csak egy ügyeletes orvos van, aki a betegek állapotától függően rohangál az emeletek és a kórtermek között. Kérdezzük, hogy mit tudunk segíteni, de nem igazán tudnak erre mit mondani. Az orvosok és a személyzet megtesz mindent, innentől már a betegen múlik a java. Láttak ők már olyat, hogy minden remény megvolt a felépülésre és meghalt, és olyat is, hogy reménytelen volt de túlélte. Semmi sem biztos, csak a statisztika. Ez alapján kórházban már lemondtak apámról.
Bár bizakodásra okot nem adnak, harcolunk, ott vagyunk vele szinte egész nap. Éppen, hogy csak enni megyünk el egy fél órára, majd vissza a kórházba. Édesanyám reiki kezelésekkel foglalkozik, így most ezt is bevetjük a felépülés érdekében. Mindent meg kell próbálni, és sosem szabad feladni. Küzdelmes időszak áll előttünk.
